"ha nem olyat alkotsz mint a többiek akkor egyedit csináltál"

2011. május 17., kedd

itt és most...

Az elmúlt hetekben végig gondoltam,hogy ENNEK a blognak semmi értelme és hasznosabb dolgokat is tehetnék ide. Már arra gondoltam,hogy letörlöm az egészet de azzal csak azt érném el,hogy a múltat akarom kitörölni.Ha nem is szkreppelek de figyelemmel kísérem a blog társaimat néha írok is de nagyon meg fogyatkozott azoknak a létszáma akik feljártak a blogra és néha írogattak is.Amikor elkezdtem túlnagyvolt a lendület és azt hittem megváltom a világot de azóta elmúlt pár év és elhalványodott a csillogás a bizonyítási vágy így el is maradtak az oldalak és vele együtt a komment.Kötöttem barátságokat is meg szét is szakitottam őket de soha nem bántam meg amit tettem.Nekem nem a commentek hiányoznak az oldalamról hanem egy levélke amiből érzem ,hogy gondolnak néha rám és nem nekem kell 3-4 havonta valakire rácsörgetnem,hogy HÉ TE MI VAN VELED!
Az ilyen barátságok sosem lesznek igaziak mert nincs semmi ami összeköt.A barátság nem az,hogy néha csevegünk a netten hanem élőbe is találkozunk és jól kibeszéljük magunkat mert az úgy sokkal barátibb.
Mindenkinek vannak gondjai még nekem is és nem is kevés de minden barátommal és ismerősömmel azért váltunk párszót ha nem is naponta de hetente.Nekem nem kell egész nap itt ülnöm a gép elött,hogy ezeket a barátságokat életben tartsam mivel Én soha nem ülök itt max este,meg nem is akarok itt ülni mert az elvesztegetett idő.Este amikor csend van és már lenyugszik a város akkor ülök ide és az egész napi tevékenységemről írok a barátaimnak akiktől kapok levelet is.....
A szkrepp nekem nem igazán jelent semmit már mert nincs benne új,és mindég ugyanazokat látom másik ruhába. Megnézem őket de nagyon ritkán tudok már lelkesedni, 1-2 kivéve ahogy a napokban Krysty oldalán aki olyat alkotott ami merőben más....
Nem kell megfelelni mindenkinek ahogy egyszer Secike írta nekem és meg is fogadtam a tanácsát.
Amikor kezdtem a szerkesztést és a blog készítést annyira elesett voltam,hogy itt ültem és sírva fakadtam,hogy Én miért nem tudom ezt megcsinálni és itt most nem a szkrepre gondolok.
Ma már ott tartok,hogy Én tanítok és ezt szeretném csinálni,néha néha csinálok egy oldalt de elvetem és kidobom mert ez nem az én müfalyom.
Ez az írás lezárás az életemnek egy szakaszára és újult erövel kezdek mást is de ebbe a blogba mert meghagyom az utókornak a bejegyzéseket.
Kívánom minden blog társamnak,hogy gyünyörű oldalakat szerkesszen amiben Én is gyönyörködhetek:)

Éva

4 megjegyzés:

  1. Éva, mindig azt kell alkotni, ami örömet okoz saját magunknak, és valóban nem másnak kell megfelelni. Az alkotóművészek aztán - ha úgy érzik - megmutatják másoknak. Persze mindenki mást szeret.Van a digitális és hagyományos scrapbook, ami nem egyezik a képszerkesztéssel, fantáziaképekkel.A határ sajnos összemosódott, és egyre jobban összekeveredik, de ez is ízlés kérdése. Én pl. nem rajongok a fantázia scrap-ért. A digi scrap nálam a hagyományoshoz hasonlít. Kár hogy néha nem alkotsz ilyeneket, mert már nagyon értesz hozzá. Én a fantázia világát inkább festeni fogom!

    VálaszTörlés
  2. Ja, igen amit a barátságról írsz abban sok az igazság, de tudod sokszor megértőnek is kell lenni, mert ugye ebben sem vagyunk egyformák! Mint ahogy a körülményeink sem azok!Az igazi barátság nem mérlegel, számol, követel, csak ott van, meghallgat és melletted áll minden körülmény között. Ezen én is sokat gondolkodtam, megér egy beszélgetést!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Van úgy, hogy az embernek már valamihez nincs kedve és újat szeretne. Ahogy írtam is nem másnak kell megfelelned, hanem magadnak. Ha úgy érzed, hogy most nem folytatod ezt a blogot, tedd azt! A lényeg, hogy neked jó legyen. Aztán ha egyszer még kedved lesz alkotni, akkor azért mutasd meg.
    Emlékszem mikor kezdet a digivel, aztán az egyik tervedben az volt, hogy arra az évre legalább egy hagyományos oldalt készíts. Utána meg csak úgy jöttek a szebbnél-szebb alkotásaid. Látom a másik blogodon, hogy mi mindennel foglalkozol. Örülök, hogy ilyen aktív vagy.
    Egyetértek Merikával is, amit a barátságról ír. Van akit el kell engedni, de van akit nem lehet, mert ő mindig ott áll melletted, még akkor is, ha nem mindennap.
    Szép napokat kívánok!!!

    VálaszTörlés
  4. Ez egy nehéz dolog amiről most irtál. Én is nagy lendülettel kezdtem el a blogot és emlékszem fogalmam sem volt, hogy mit is kell csinálni. Megcsináltam valamit és nem lett jó stb.
    A barátság irásában igazad van, de hidd el jólesik az embernek, ha bekapcsolja a gépet és nem is mindig de az ismerősök irnak és tudja ott vannak ha segitségre szorul.

    Szép napot Neked:))

    VálaszTörlés